*.*

Fél 10kor elhagytam a bázist, 12.00kor volt jelenésem. Igen, tudom. C is furán nézett,hogy minek megyek már olyan korán,de hát kb nem tudtam volna otthon ülni egy perccel sem tovább, még akkor sem,ha tudom,hogy 1 órával hamarabb odaérek :D

Szívesen megmondanám azoknak a kedves járókelőknek,hogy "Nem, az irány, amit mutattál és biztos voltál benne, az nem , nem arra van." Egy-két plusz kör, pár kilométer,de még így is időben voltam :))))

12.00. Bepattantam az anyósülésre és mentünk is kifelé a városból egy parkolóba. Ott Zs (oktató) elmondott minden részletet, amit tudnom kell, majd helycsere (!!!) . További információáradat következett. Nem mondom,h mindenre melékszem,de nagyon igyekeztem, h a lehető legtöbbet megjegyezzem!

Aztán biztosnási övek be és kezdődött a móka. Először is gáz 1.5, kulpung le,váltani egyesbe, kuplung fel a 'bájtinpontig', kézifék ki és kuplung fel és indulás. Nem tudom szavakba önteni, de az biztos,hogy az arcom rózsaszínben úszott és a szívem úgy dobogott,hogy éppenhogycsak nem ugrott ki. Majd visszatolatás, na ez az amit nem én csináltam és újra és újra. A következő lépés a kormánykerék használata volt. 8asokat írtunk és kanyarodtunk jobbra és balra a parkolóban úgy ,h már a "forgalom" egy olyasfajta részével találkoztam, hogy autósok jöttek szembe és kanyarodtak, de ez csak egy kicsi átmenő nemtudom mi volt. (A lényeg, hogy amikor "én" "egyedül" "pedáloztam" akkor már kocsik mellett kanyarodtam :DDD)  Zs a pedálokat irányította én kormányoztam!! ÁÁÁ a legjobb rész volt. Mikor már mondhatni, biztosabb kézzel fogtam a kormányt, összehangoltuk a pedálokkal és akkor kezdődött az igazibb "vezetés"?! inkább kölezebbi ismerkedés és ráhangolódás a dologra.

Nagyon nagyon tetszett. Fantasztikus érzés volt, hogy ott ülsz a kerék mögött és "te"/ "én" uralod -én még nem annyira- az autót és oooo. Közben eleredt az eső. Indexeltem is, ablakot is mostam.. :)))))

Akadtak érdekes pillanatok is természetesen. Pl. mivel nekem az arcom mindent elárult, néha biztos aggodalmas fejet sikerült vágnom a halom információáradat közben,után mert hát én csak igyekeztem mindenre emlékezni :D Aztán,amikor hirtelen nem láttam magam előtt a váltón lévő kis képet elkapott a pánik. később történt,hogy nem forgattam elég gyorsan a korményt és patkát fogtunk,de csak egyszer és semmi komoly:D  vagy, amikor túl sok kakaót adtam neki és megindultunk vagy amikor fékeztem és előre ,ajd hátra "vágódtunk"/"csapódtunk" - ezek nem voltak olyan komolyak,de nem tudok jobb szót az enyhe előre majd hátradőlésre fékezéskor-

A lábamat össze kell hangolnom. Az talán a legnehezebb ahogy most érzem. De ugye az első két óra után úgy nagyon komoly dolgokról nem írhatok, viszont ezt a napot biztosan úgy fogom számon tartani, mint "Életem egyik legjobb napja!!", mert nagyon jó nap volt.

Az is biztoshogy kihagytam részleteket, de ahogy végeztem gyorsan fel kellett hívnom anyut és eldarálni milyen volt, majd a metrón egy néninek is mesélni, majd C-nak is megemlíteni, aki nem mellesleg sms-t írt, h megöltem-e már vkit?! :D majd egy kislány anyukájával csevegni róla, előtte apunak élménybeszámolót tartani, későnn E-nek elmesélni és ugye az sms-ek és minden más, hiszen ez volt Életem egyik legjobb napja!!

Holnap délután 4kor újabb jelenésem van.

s